ERGONÓMIAI SZEMPONTOK AZ IRODASZÉK VÁSÁRLÁSÁHOZ  Temesvári Péter, 2005/08/12 14:00

Az iroda berendezése a székkel kezdődik - mondják igen gyakran az ergonómiával foglalkozó szakemberek. Ehhez a meghatározó döntéshez nyújt segítséget ez az írás elsősorban a vásárlók részére.   A szék - amely a munkahelyi kényelem egyik fő meghatározója - olyan öszetett termék, amelynek kiválasztása a vásárló részéről bizonyos mértékű felkészültséget, ergonómiai ismereteket igényel. Tucatnyi gyártó kínál az operatív munkahelyekre ülőalkalmatosságokat, a legkülönbözőbb elnevezésű műszaki és formai megoldásokkal. Az elnevezések sokasága és különbözősége megnehezíti az alapos vásárló dolgát, aki veszi a fáradtságot, hogy beruházás előtt összehasonlítsa néhány gyártó hasonló árfekvésű termékét. E székek objektív megítélhetősége érdekében a különböző szabványok és ajánlások (kutatások alapján) olyan egzakt módon mérhető termékjellemzőket fogalmaznak meg, amelyek alapján egy munkaszék ergonómiai megfelelősége megítélhető. Az itt felsorolásra kerülő követelmények nem alkalmazhatóak korlátlanul minden modellre, hisz az egyes gyártók székei gyakran ülés-filozófiájukban is különböznek egymástól, gondolok itt különös tekintettel a \"hagyományos\" felépítésű és térdeplőszékek közötti különbségekre. E cikk keretein belül arra helyezzük a hangsúlyt, hogy bemutassunk egy olyan követelményrendszert, amelynek figyelembevétele jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a vásárolt munkaszék hosszú távon is kielégítse kényelmi elvárásainkat. Ehhez hasonló követelményrendszereket fogalmaznak meg maguk a gyártók is, egy-egy új modell részleteinek kidolgozásakor. A követelmények teljesülését vagy teljesülésének mértékét néhány mérőeszköz segítségével a felhasználók is ellenőrizhetik. Könnyebb helyzetben vagyunk, ha saját magunknak vásárolunk széket, ilyenkor ugyanis elegendő, ha a szék a saját testméreteinkhez, testsúlyunkhoz igazodik és egyéni elvárásainknak megfelel. Céges vásárlás esetén azonban rendszerint nincs mód arra, hogy mindenki kipróbálja és vélemény alkosson az egyes modellek megfelelőségéről, bár javasolt néhány szóba jöhető típus tényleges felhasználókkal történő kipróbálása. A követelményeket általában az egyes szerkezeti elemekre adják meg, így beszélhetünk az ülőlappal, a háttámlával, a kartámasszal, a párnázattal stb. szemben támasztott követelményekről. Az ülőlaptól például azt várjuk el, hogy az minél EGYENLETESEBB NYOMÁST gyakoroljon az ülő személyre a használat során. Ennek a nyomásnak az értéke - a TÜV ajánlása szerint - a fenék területén nem lépheti túl a 3,0 N/cm2-t. Ennek a paraméternek az ellenőrzésére házilag rendszerint nincs mód; itt a személyes kipróbálással érdemes ellenőrizni az ülőlap felszínének kényelmességét. Fontos, hogy a HASZNOS ÜLÉSSZÉLESSÉG (K) - amelynek meghatározásához egy vízszintes egyenest helyezünk a székre, és a párnázat legszélső K érintési pontjai közötti távolságot mérjük - nagysága legalább 430 mm legyen. Ezt a méretet úgy ha­tározták meg, hogy megmér­ték egy felöltözött 95 per­centilis* európai ülő férfi csí­pőszélességét. Amennyiben a szék ezt az elvárást teljesíti, akkor ez a méret várhatóan a felhasználók legalább 95%-ának meg fog felelni. Az ülőlap­pal kapcsolatban további fontos követelmény az ülésmélység, amelynek két változatát különböztetjük meg. Az ún. HASZNOS ÜLÉSMÉLYSÉG abban különbözik a konstruk­tív ülésmélységtől, hogy míg előbbi azt határozza meg, hogy hosszában mekkora helyen fér el a láb, addig az utóbbi a comb kellő alátámasztásáért felel. Így hasznos üIésmélységnek (J) hívjuk azt a vízszintes tá­volságot, ami a keresztcsont függőleges vonala és az ülőlap első peremének lekerekítésének kezdete között helyezkedik el, a comb besüllyedés figyelem­bevétele mellett. A nem állítható ülésmélysé­gű székeknél a hasznos ülés­mélység legalább 400 mm le­gyen. (Az ülésmélység állítá­sa rendszerint úgy történik, hogy a háttámla az ülőlaphoz képest vízszintes síkban előre ill. hátrafelé elmozdítható.) A KONSTRUKTÍV ÜLÉSMÉLYSÉG (I) az a vízszintes távolság, ami a keresztcsont függőleges vonala és az ülőlap első pereme között van. Nem állítható ülés­mélységnél a konstruktív ülésmélység nem lehet több 430 mm­nél. (Ez az érték érvényes állíthatóság esetén is a legkisebb beál­lítási lehetőségre vonatkozik.) Míg a korábban említett ülésszélesség meghatározáshoz erős testalkatú férfit vettek alapul, addig itt a másik végletre, egy 5 percentilis nő méreteire van szükség. Ugyanis a hosszabb ülés­mélység az alacsony termetű embereknek már gondot okoz­hat, mert kénytelenek előre csúszni a székben, és így nem tud­ják kellően kihasznalni a háttámla és a szék támasztó jellegét. (A konstruktív ülésmélység - állíthatóság nélküli székeknél, amennyiben a gyártó azt kifejezetten közepes és nagy termetű felhasználóknak szánja - 490 mm lehet maximálisan. A gyár­tótól ilyenkor azonban elvárható, hogy ezt az infonnációt fel­tüntesse a széken. PI.: "közepes és nagytermetű felhasználók számára készült modell".) Az ülőlapnak nemcsak a mérete, de a dőlése is fontos a hosszantartó kényelem szempontjából. Elvárható, hogy az ülőfelület alap­helyzetben 1 a vizszinteshez képest O-5 fokos szögben álljon, ahol egy minimális lej­tés (-2°) még megengedhető. Amennyiben a szék szinkron­mechanikával rendelkezik - az alaphelyzethez képest ­legalább 5° max:. 15 fokkal dönthetőnek kell lennie az ülőlapnak. Ezt kiegészítve a szinkronmechanika biztosít­hat előredőlést is a felhasználónak. Ebben az esetben az ülő­lap előredőlése megterhelt állapotban maximum - 4°lehet. Magas szintű kényelemről beszélve elvárható egy széktől, hogy az ÜLŐLAP ELSŐ PEREME ne vagy csak nagyon kismérték­ben (max. 20 mm) emelkedjen meg, a székkel való hátradőlés közben. Ergonómiai szempontból ugyanis az a kedvező, ha ez az érték minél kisebb. A felhasználó akkor fog élni a dinami­kus ülés lehetőségével, ha közben stabilitásérzete nem válto­zik, vagyis lába a talajról nem emelkedik el. A dőlés lábbal történő szabályozása kedvezően hat a felhasználó vérkeringé­sére is. Ha viszont megszűnik a kapcsolata talaj és a láb kö­zött az ülőlap elejének kialakításától függő, különböző mérté­kű keringési elégtelenség áll elő. A felhasználók által leg­gyakrabban testre szabott ál­lítható paraméter az ÜLŐLAP MAGASSÁGi helyzete. Az elvá­rás a székkel szemben, hogy az ülésmagasságot alacsony, közepes és nagytermetű fel­használókhoz is megfelelően be lehessen állítani. Amennyi­ben a széket fix magasságú asztallappal használják - és ez rendszerint így van - ak­kor az ülésmagasságot a fel­használónak az asztallaphoz viszonyítva kell beállítania, mert ilyen esetben ez a méret a mérvadó. A lábszárhoz való igazo­dást alacsony felhasználók esetén állítható lábtámasszal kell biztosítani. A magasság rendszerint megfelelően beállítható, ha 64 kg-os terhelés esetén az ülésmagasság a fenék tarto­mányában 420-515 mm-s tartományt lefedi. (Előnyös azon­ban, ha ez az intervallum egy kicsit nagyobb: 400-530 mm.) Ide kapcsolódik az az elvárás is, hogy a rugó útnak a beállít­ható legalacsonyabb helyzetben is minimálisan 10 mm hosszú­nak kell lennie a megfelelő csillapítás érdekében. Csillapítás hiányában ugyanis minden egyes leülésnél egy ütés éri a ge­rincoszlopot, aminek egészségügyi vonatkozása finoman szólva nem túl kedvező. (Ezt érdemes vásárlás előtt ellenőrizni, mert ennek a követelménynek sajnos sok irodaszék nem felel meg.) Ülés közben a felsőtest és így a derék megfelelő megtámasztá­sa rendkívül fontos. Ezt a feladatot a háttámla valósíthatja meg, amennyiben megfelel néhány ergonómiai követelménynek. Elő­nyös, ha a háttámla magassági helyzetét a felhasználó lehetőleg saját igényei szerint állíthatja be. (Ez történhet úgy, hogy a teljes háttámla helyzetét változtatjuk, de szabályozhatjuk külön a lordózistámasz helyzetét.) A háttámlának elegendő megtámasztást kell nyújtania a felhasználók számára az ágyékcsigolya tartományá­ban. Ezért a háttámla hasz­nos szélességének (L) (a pámázatra helyezett vízszin­tes egyenes által érintett pon­tok közötti távolság) minimá­lisan 360 mm-nek kell lennie (TÜV ajánlás). A HÁTTÁMLA MAGASSÁGá­nak (F) az ülőlap felületének legmélyebb pontjától mérve legalább 450 mm-nek kell lennie. Ez a méret a legtöbb esetben már biztosítja a de­rék kellő megtámasztását, de nem jelenti azt, hogy a hát­támla a hát felső részét is megtámasztaná. Erre ugyan­is antropometriai szempont­ból nincs különösebb szük­ség. A dinamikus ülés elősegí­tése érdekében fontos, hogy a szék mechanikájának ru­gó erejét a felhasználó a testsúlyának megfelelően be tudja ál­lítani. Ez azt feltételezi, hogy a támla visszatéritő ereje úgy beállítható, hogy a mozgást támogató mechanika alacsony (ill. könnyű) személyek által is problémamentesen használható, másrészről nagytermetű (ill. nehéz) egyéneknek is elegendő megtámasztást biztosít. Helyes beállítás esetén a derék állan­dó megtámasztása mellett a felhasználó minimális erőkifejtés­sel tud hátra, ill. előre dőlni. A háttámla dőlésszöge sem elhanyagolható tényező a ké­nyelem szempontjából. A háttámla dőlésszöge a vízszintes­hez képest semmilyen ülés-támla beállításnál nem le­het kevesebb mint 80°. Alaphelyzetben ennek a szögnek 90-95° között kell lennie. Az elülső tartásból a leg­hátsóba való átmenet során a háttámla dőlésszögnek 15°-kal meg kell nőnie. Nemcsak az egyes szerkezeti elemek önálló méretei és hely­zete számít az ülés kialakításánál, de az együttes helyzetük és egymáshoz viszonyított elmozdulásuk is befolyásolja a hasz­nálhatóságot. Ennek tipikus példája az üIőlap és háttámla együttes mozgása. Elvárható egy irodai munkaszéktől, hogy alaphelyzetben a háttámla és az ülőlap közötti nyílásszög a 90-95°-os tartományban legyen. Elülső tartásban ez a nyílásszög nem lehet kevesebb 84 foknál. Hátradőlésnél pedig a nyílási szög nagysá­gának legalább 1O fokkal meg kell nőnie. Az egész napos kényelmes ülés egyik alapfeltétele a dina­mikus ülés. Ehhez a széknek olyan mechanikával kell rendel­keznie - pl. szinkronmechanikával, de ez lehet más is -, ami lehetővé teszi, hogy az ülőlap és a háttámla a test mozgását kövesse. A SZINKRONKAPCSOLAT a háttámla és az ülőlap dőlés­szögeiből számítható. A szinkron aránynak az 1:1,5-tőI1:3,5-ig tartományban kell elhelyezkednie. Ha ez a szinkron arány nem kellően pontos, akkor könnyen szembesülhetünk a szék ún. "INGFELGYŰRŐ" hatá­sával. Dinamikus ülés esetén elvileg tökéletesen együtt kell mozognia a hátnak és a hát­támlának. De ha az elülső pozícióból a hátsóba való át­menet során a háttámla és a hát között elmozdulás tapasz­talható, akkor ez rendszerint azt jelenti, hogya háttámlá­hoz tapadó felsőruházat el­mozdul a felsőtesthez képest. Ha ennek az elmozdulásnak a nagysága zavaróan hat a felhasználóra, akkor ő a széket várha­tóan nem fogja dinamikusan használni, és ennek az lesz a kö­vetkezménye, hogy egész nap statikus, merev tartásban ül. A KARTÁMASZ feladata ket­tős. Egyrészt ez az elem felel azért, hogy a kart bizonyos tevékenységeknél alátá­massza (pl. egerezésnél), de támasztást nyújt a székbe való beülésnél, ill. felállásnál is. Kartámaszból nagyon sok­félét készítenek a gyártók, így ezen a területen csak a főbb jellemzőkre fogalmazhatóak meg általános követelmé­nyek. Ha széken van kartá­masz, akkor annak a - kart alátámasztó - felülete legalább 35 mm legyen. A két kartá­masz közötti belső szélesség nem lehet kisebb 470 mm-nél, különben egyesek számára szűknek bizonyulna a szék. Ha a kartámasz magassága állítható, akkor az optimális magasság (G) - az ülőlap legmélyebb pontjához viszonyítva - 220 és 280 mm között van. Az igényes párnázattól elvárjuk, hogy biztosítsa a jó pára­áteresztést és szellőzést. Ez sajnos csak ritkán valósul meg, hisz a székeknél általában alkalmazott hab anyag - az ergonó­miai követelménnyel szemben - kiváló szigetelő tulajdonsá­gokkal rendelkezik. A KEZELŐELEMEK sem tökéletesek minden esetben, pedig az ergonómiai elvárások itt könnyen teljesíthetőek. Mindössze annyit várunk el, hogy a kezelőelemek legyenek könnyen hoz­záférhetőek, egyszerűen kezelhetők és a működtetésükhöz szükséges erő egyenletes és ne túl nagy legyen. Előnyös, ha a gyártók alkalmazkodnak a már bevált elrendezésekhez. (így pl. célszerű az ülőlap alatt jobb oldalt elhelyezni a magasság­állító kart. Ez a triviálisnak tűnő elvárás azonban nincs min­den esetben így. Korábbi kísérletsorozataink során - ahol va­lós felhasználókkal véleményeztettünk különböző modelleket -volt olyan szék, amelynek jobb oldalán a háttámla dőlésszö­gét fixáló, ill. elengedő kart helyezte el a gyártó. Így a teszte­lés során gyakori volt a felhasználók számára az az igen kelle­metlen élmény, hogy amikor az ülőlap magasságát saját mére­teikhez szerették volna igazítani, rutinszerűen a szék jobb ol­dala mellett lenyúlva felhúzták az ott található kart. Megdöb­benésükre azonban ezzel a mozdulattal kioldották a háttámla rögzítését, és a székbe épített - nem állitható erősségű - rugó úgy hátba vágta őket, hogy majdnem kiestek a székből.) A magas követelményeket támasztó specifikációkban olvas­hatunk a használati utasítás fontosságáról is. A legtöbb kereske­dő azonban csak legyint, ha ilyet kérünk tőle a vásárolni kívánt modellhez. Elmondásuk szerint a szék kezelése annyira egysze­rű, hogy nem igényel különösebb felvilágosítást. Ezzel a véle­ménnyel azonban - mint munkahelyek ergonómiai minősítésé­vei is foglalkozó szakember - néhány pontban vitába szállnék. Az alapprobléma az, hogy az irodai dolgozók jelentős hányada nem tudja, mit jelent a dinamikus ülés, mi a szerepe a rugóerő szabályozási lehetőségnek, hogyan kell azt pontosan beállítani, mire jó egy kifordítható kartámasz stb. A használati utasítás nem­csak arra szolgálna, hogy bemutassa az egyes kezel ő elemek működését, hanem arra is, hogya felhasználók számára egyér­telművé tegye, miként kell a székkel együtt helyesen, egész nap kényelmesen ülni. Mert hiába vásárolunk pl. munkatársaink szá­mára magasabb árfekvésű széket, ha ők nem ismerik és így nem tudják kihasználni a székben rejlő lehetőségeket. így könnyen előfordulhat, hogy a szinkronmechanikával rendelkező széket kizárólag rögzített háttámlával használják a felhasználók, mert nem tudták optimálisra beállítani a háttámla rugóerejét. Próbál­kozásaik során hol hátraestek a székben, hol pedig jelentékeny erőfeszítés árán tudtak csak hátradőlni. Így máris alkalmatlanná vált a szék a dinamikus ülésre, a felhasználó egész nap ugyan­olyan statikus tartásban kénytelen dolgozni, s teszi ezt annak el­lenére, hogy a szék technikailag alkalmas lenne e követelmény támogatására. Ennyit jelenthet, ha a kellő információ nem jut el a végső felhasználóhoz.   Hozzászólások (0 db)   Név: E-mail cím: Üzenet: Ellenőrző kód Kérem írja be a képen látható kódot: